Colere

(George Lucas - THX 1138)

Lucas nem régen lett 65. Na jó, tudom, hogy ez már nem sokakat érdekel, s a South Parknak teljesen igaza van, hogy akként ábrázolta, amiként meg is érdemelte. Viszont van egy filmje, mely még minden előtt készült (s most ne említsük a rendezői változat förtelmét), s látványában, színészi teljesítményében teljes mértékig megállja a mai napig a helyét pedig már lassan 40 éves. Természetesen a THX 1138-ról van szó, mely mint hippi-sci-fi került a nagy filmes tudatba.

Hippi-sci-fi, hisz a fogyasztói társadalom mellett, a lét miként valóságán mélázik el, olyan nevekkel párhuzamban, mint Sartre, Platón, Nietzsche, kik így vagy úgy, de hatottak a 60as évek Amerikájára, de még inkább Európájára. Mindeközben pedig elénk citálja ismét a nagy testvért, s főhősül, igazi lázadóvá a kisembert teszi meg, ki saját korlátait átszakítva eléri a lehetetlennek tűnő álmot: szabad lesz.

Tehát THX (Robert Duvall) egy kis fogaskereke a nagy gépezetnek, mely önmagát legitimálva, fenntartva őrli az időt kivehetetlen célokért. Ez a föld alá települt társadalom a nyugtatók által leszedált vásárlók világa, kik érzelemmentesen dolgoznak, hogy egyre többet fogyaszthassanak. THX (szex?) saját börtönét építgeti mindennap, ahogy az őrökként szolgáló robotokat gyártó soron végzi feladatát nap-nap után, mely végül csak szobatársa, LUV (szerelem?) közbeavatkozással vesz fordulatot.

A nő egy ügyes trükkel megvonja a férfi nyugtató adagját, ki szerelmes lesz belé, s a testi kapcsolat bimbója virággá érik köztük. Persze a mindent figyelő nagy testvér nem tűrheti mindezt, s így egy börtönbe száműzi őket, hol a tér, mint olyan „nem létezik”, vagy legalább is a benne való eligazodás lehetetlen. A szökés mégis sikerül, s a kis ember kitör példát mutatva mindenkinek, hogy másképpen is lehet. (Illetve a rendszer saját magát győzi le, hisz túllépi a keretet, melyet az elfogásra határozott meg. Hát nem ironikus?)

De miről is beszélünk? Egyfelől a kapitalizmus fogyasztás kultuszáról, mely még ebben a környezetben is, hol minden és mindenki teljesen szabványosított, teljes mértékben a középpontban lévő. Sőt talán azon túl lendülő, hisz kultusz helyett itt már vallásról kell beszélni, hisz egy Jézusként azonosítható arckép mondja a mindennapokban meg, hogy „Vásárolj! Vásárolj most, és légy boldog!”. Persze itt rögtön a kapitalizmus mindent bekebelező szörnyetegének képe sokkal relevánsabb megjegyzés, mint egy vallás kritika, de mivel e kép alatt megváltást is árultak az európai történelemben a kritikák összeérinthetőek, a vallás felől is megalapozhatóak.

Másfelől a börtönben NCH (Sid Haig) és PTO (Ian Wolf) a létezésről való merengések közepette, csupán szónokolni, s gondolkodni tudnak, még SEN (Donald Pleasence) HHH,is, aki a tettek mellett hangoskodik. Persze a hologram SRT (Don Perdo Colley), ki igaz csak eltévedt a létezés útvesztőjében, rögtön a cselekvővé váló THX mellé áll, kit nagyon remekül ellenpontoz SEN, a másik kis ember, ki igaz elindul az úton THX-vel, de csak, pár lépést óhajt megtenni, hogy a többiek előtt elhitesse ő legalább megpróbálta.

S ami SEN drámájává, az THX diadalává válik, hisz ha elindult az úton ő már nem tud visszafordulni, s a rendszert kinevetve a kisember kitör bilincséből eléri a felszínt, s hogy ezután él e vagy halott lényegtelen. A megdicsőülés már az övé.