Colere

Film, zene, könyv meg ami jön/jött velem szembe.

Köszönet

Köszönet a bejegyzések javítgatásáért Juditnak!

Ezeket néztem, stb.

Egy kis zene

A little bit jazz:

Oxygene & others:

Tudnivalók

Creative Commons License

In memorian D.A.

Towel Day - Don't Panic

Ezek meg szintén az enyémek

Friss topikok

Egy katonai korház „nemminennapjai”

2009.06.04. 13:37 paulkemp

(Robert Altman - MASH)

Furcsa próbálkozásnak hathat egy háború szörnyűségét humorral feloldani, főleg, ha a háború konkrétan meg sem jelenik egy filmben. Altman MASH című filmje viszont könnyedén megbírkózik e feladattal, s habár itt ott néhány formai problémát tételezhetünk, az alkotást időnként mindenképpen megéri leporolni időnként. Már csak azért is, mivel az amerikai filmgyártás mostohagyermekként kezelt koreai háborúról, szint csak ez az egyetlen értékelhető alkotás.

A film két erős idézettel (Douglas MacArthur hadseregtábornok pufogása, s Eisenhower „Elmegyek Koreába”) kezd, majd rögtön beleveti magát az epizodikusan felépítő történetbe, melyek inkább tűnnek egy tv sorozat epizódjaink, mint kerek egész mozinak. Ezeknek során betekintést nyerünk a háborúba, a nélkül, hogy egyetlen képkocát is konkrétan megtekinthetnénk a csatákból.

E helyett Sasszem (Donald Suderland) és Trapper John (Elliot Gould) nyegle és éles nyelvű sebészek napjaiból szemezgetve látjuk annak értelmetlenségét és hiábavalóságát. Úgy, hogy e két besorozott férfi a humanizmus legmagasabb fokáról tesz tanúbizonyságot, hisz lehet, hogy a nők, a pia és a szórakozás élteti őket, de mindent maguk mögött hagynak ha műteni kell (gondoljunk csak a Japán epizód csecsemőjére, vagy a visszatérés utáni golf ruhában való műtésre, de akár más megvilágításból a dr. Nemfogfájniért tett áldozatra).

A fekete humor és a végtagok amputálása olyan keveréket alkot, melyek tökéletesen megrajzolják mindazt, amit két besorozott orvos tehet a körülöttük zajló őrület között, mert igaz mi ebből csupán annyit látunk, hogy helikopterek ontják magukból a sebesülteket, de ez épp annyira kifejezőnek hat, mintha robbanások végtelen tengerén keresztül kellene megbíróznunk a háborúval. Mindezt pedig remek színészi teljesítmény (a két főszereplőn kívül vegyük nyugodtan még ide „forró ajkú” főnővért – Sally Kellerman – és Burns őrnagyot – Robert Duvall –, akik szintén feledhetetlent alakítanak) és zseniális operatőri (külön kiemelendő az amerikai focis epizód, melyben Harold E. Stine csak sikeresen becsempészi a frontvonal hasonlatát) munka teszi teljessé.

Az egész film ellen csupán az időnkénti idegesítő, elkapkodott vágást lehet felhozni, hisz renget helyen túl gyorsan (a montázs befejezése nélkül) vége szakad egy-egy jelenetnek, mely lehet, hogy az alkotás és az egész kontextus epizódszerűségét próbálja erősíteni, de mindenekelőtt bántó a szemnek. Bár ilyen kicsi apróságon nem hiszem, hogy el kellene csúsznia, hisz minden előzetes probléma (a két főszereplő bepanaszolta Altmant a stúdiónál, hogy nem ért filmkészítéshez, s talán le kellene cserélni, bár e feszültség egy képkockán sem érződik) ellenére egy remekül sikerült produkcióról van szó.

Összességében egyeseknek a M.A.S.H. humora talán még ma is morbid, de mindenképpen megérdemel egy leporolást, hisz Altman gúnyos korrajza egyedülálló szórakozást kínál mindenkinek megmutatva ezzel olyasmit, amit előtte még soha senki, főleg így.

 

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló film

A bejegyzés trackback címe:

https://colere.blog.hu/api/trackback/id/tr711161185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása