(David Cronenberg - Eastern Promises)
Ha úgy tetszik David Cronenberg (Videodrom 1983, The Fly 1986, Naked Lunch 1991, eXistenZ 1999) legutóbbi filmje tökéletesen illeszkedik az eddig róla kialakított képbe. Ugyanazokkal az eszközökkel dolgozva szövi meg történetét, de igazság szerint valami nem stimmel. Mintha csupán egy nagyon egyszerű maffiatörténet lenne egy megerőszakolt 14 éves lány halála után magára maradt gyermeke körül. Hisz hiába a szokásos testtel való játék, hiába az ügynök, a duplafenekű koffer hiánya olyan csalódást ébreszthet a nézőben, amit nehezen lehetne kimagyarázni. Mindettől függetlenül úgy érzem, hogy mégis szükséges nagyító alá venni a filmet, s némileg utánajárni, hogy mit is tudunk kibogarászni a Gyilkos ígéretekből.
Először is ott van két kultúra ütközése, mely többszörösen is adott. Egyfelől az orosz maffia és London, másfelől az orosz gyökerekkel rendelkező család és London. Ebben már szinte a kezdetektől felsejlik az ember alkalmazkodó és felejtő képessége, s hiába tolakszik be a képbe a múlt, a naivitást nem sikerül legyőznie. Hisz a Naomi Watts (21 gramms 2004, Mulholland Dr. 2001,) által játszott Anna csupán a véletlenek összjátékának (ez esetben egészen pontosan Cronenbergnek) tekintheti családja, s saját életben maradását. Mert ugye beláthatjuk, hogy az esetek nagyobb százalékában, ez a történet nem „Happy End”-del záródna. Másrészt már a legelejétől érezhetjük, hogy a két kultúra gyökereiből eredő ellentét feszül itt, ami legfőképp az emberi élethez, a "családhoz" való hozzáállásban nyilvánul meg. Valószínű nem véletlen, hogy angol maffia nem alakult ki a történelem során.
Az orosz maffia mindenesetre ténylegesen jó talaj Cronenberg számára, hisz filmes nyelvébe tökéletesen beleillik a testhez való viszonyuk. A tetoválásokon keresztül elregélt élettörténet felfesti a nézőnek a porhüvely "metafizikai" szerepét a Vory V Zakone számára ebben a világban, hisz az emberek saját történetét mi lenne képes jobban magában hordozni, mint az az anyag, ami átélte azt. S, hogy ez a hússal való manipuláció ténylegesen a rendező pályájának egyik központi magja véleményem szerint megkérdőjelezhetetlen (s ha valaki látott tőle más filmet is, gondolom helyeslően bólint rá erre a gondolatra).
Illetve ezen a területen maradva az alkotótól megszokott naturalista jelenetekben sem szenvedhetünk hiányt, hisz a testet ért sebek okozása s látványa elől nem menekül a kamera. Az első torok felvágásnál még pop-corn-omat fogyasztva felszisszentem, de utána az összes hasonló jelenet inkább kíváncsisággal töltött el, mintsem undorral. Hisz Cronenberg érdeklődése a test iránt mindannyiunké, s ha úgy tetszik ő csak leleplezi álszentségünket, s nem retten meg saját törékenységétől, tökéletlenségétől.
Vigo Mortensen (The Lord of the Ring I-III 2001-2003, Psycho 1998)karakterében - melyet tökéletesen hoz a színész, nem hiába az Oscar jelölés - pedig rögtön ott a másik cronenbergi mag, vagyis az ügynök mibenléte, szerepe a világunkban, vagy azon kívül. Itt ugye első sorban az azonosság (ön- és mással való azonosság) kérdése bukkan felszínre, azaz hogyan is képes Nikolai egyszerre két személyiség morális, metafizikai jellegzetességeit kordában tartani, főként, hogy ez még testét is "megváltoztatja". Az eddig kifejtettekben pedig ott a kérdés: hol kezdődik az egyik, s hol ér véget a másik. Habár nem olyan élesen ütközik ez ki itt, mint megannyi filmben, de azért lényeges szerepet játszik a cselekményt adó konfliktus feloldásában.
Még említésre méltó a drámai emberi sorsok egymásba fonása, melyekről ténylegesen képes vagyok elhinni, hogy most játszódnak, s pont Londonban. Vagyis az egészben érzek egy realitásra törekvő hálót, mely bizonyos értelemben messze esik a rendező eddig bejárt ösvényétől. Így kicsit talán furcsa szájízzel indultam a film után a nikotinrudam elfogyasztására, s talán igényel még némi időt, míg képes leszek tökéletesen elhelyezni a mozit a nagy egész képben, mely eddig kialakult bennem az alkotóról. Mindannak ellenére, hogy mostmár úgy tűnik számomra, hogy a kezdetben leírt film mégis rendelkezik néhány mélyebb horizonttal. (A debreceni Apolló mozi műsorán április 18-tól 23-ig szerepel.)
