(Feith Bálint – Az utas)
Abban a szerencsés/szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy a kép készítőjét személyesen ismerhetem és barátságot ápolhatok vele. Mindettől függetlenül úgy érzem, hogy ebben a formában elétek tárhatom az alkotást. Azaz nem szeretnék mélyen szántó gondolatokba bonyolódni a fotóval kapcsolatban, hisz könnyedén rám süthető az elfogultság bélyege.
Azért mégis néhány szó. Először is az első vázlatban a háttérben még szerepelt néhány barlang rajz, de ez végül nem maradt meg a végső változatban. A maradék viszont nem csak Bálint formai érzékét dicséri, hanem tartalmában is vaskos gondolatot tesz az asztalra. Az előbbi megállapításba nem mennék nagyon mélyre, hisz nem rendelkezek ilyen szinten túlzott ismeretekkel, hogy releváns kritikával illessem, de azért megemlíteném, hogy a cigaretta elmosása nem túl szép látvány (,de szükségszerű).
A tartalmi vonatkozások (melyek azért nyilván a formában vannak kódolva) viszont annál érdekesebbek számomra, hisz mint Sunder Bercike néhány eddigi munkája (itt) is könnyedén s nagyon direkt módon rántja le a leplet a mai világ morális posványáról.
Mielőtt nagyon mélyre kalandoznék inkább abbahagynám - s megkérdeznélek titeket: mit szóltok hozzá - hogy a már említett bélyeg rám ne süljön. (Annyit azért még ideböknék, hogy a kép rendelkezik egy alcímmel, méghozzá: avagy kikockázzákacigimetmiközbenapokalipszistnézekmertazkáros.)
