(József Attila születésnapja, a Költészet Napja)

1964 óta ünnepeljük József Attila születésnapján a Költészet Napját. De igazság szerint, mintha ez e közösség otthonát nem igazán érdekelné (illetve az egész kiszorult egy pár meztelen kebel és Pákó közé a Velvet-re - taps). A jelen inkább szól Hollán Ernő utcai eseményekről, a hét BL és UEFA negyeddöntőinek visszavágójáról és más ezek szerint a közeget sokkal inkább érdeklő eseményekről. Pedig… Bár ki tudja, lehet ez az igazság, s szinte már senkit nem érdekel, hiába a Pécsen zajló akció, mely keretében verseket osztogatnak ingyen a szerzők, hiába a rengeteg fővárosi program, hiába minden.

Én azért ebben a rendhagyó bejegyzésben az egyik kedvenc József Attila versemmel megemlékeznék e jeles napról:

Nem én kiáltok

Nem én kiáltok, a föld dübörög,

Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,

Lapulj a források tiszta fenekére,

Simulj az üveglapba,

Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,

Kövek alatt a bogarak közé,

Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,

Te szegény, szegény.

Friss záporokkal szivárogj a földbe -

Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.

Légy egy fűszálon a pici él

S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!

Meddő anyánk gyerekért könyörög.

Barátom, drága, szerelmes barátom,

Akár borzalmas, akár nagyszerű,

Nem én kiáltok, a föld dübörög.

U.I. Holnap jelentkezem rendes bejegyzéssel is, addig is jó vers olvasgatást és készülést a weekend-re.