Mit szólnátok ahhoz, hogy hagyjuk a hétre a televíziót, s mindenki elmegy a dvd kölcsönzőbe, mert ott legalább azt kaptok a pénzetekért, amit akartok. Na? Ugye mennyivel jobban hangzik. Nos akkor megpróbálok egy erősen felfelé tartó vezérfonalat felállítani, hogy mit is lenne a héten érdemes megnézni (ha valaki kipróbálná, jelezze nekem, hogy hogyan sikerül). A televíziót meg használjátok zene hallgatással egybekötött klip nézésre, hogy hátha felbukkan benne egy-két jó darab (én már lassan készen állok, szóval jönnek a tegnap beígért cikkek).
A hétfő egy kellemes nap, tehát ne rontsuk el semmi komollyal. Tehát jöhet John Carpenter két klasszikusa Snake Pliskin (Kurt Russell) parádézásával. Remélem a karaktert senkinek nem kell nagyon bemutatnom, bár ha mégis, akkor legyen elég a kép róla, illetve, hogy ő a film történetének legnyugodtabb, legrosszabb jó fiúja. Kétszer is megmenti a „világot”, hogy utána megbüntethesse azt joggal. No de nem lövünk le semmi jót, nézzétek. Egyébként meg Critical Mass itt Debrecenben.
Holnap már egy kicsit erősíthetünk, s elővehetünk valami szintén klasszikus darabot, bár ez inkább a vígjátékok színteréről keveredhet erre a listára. Na szóval legyen Woody Allen Hétalvója, hogy mindenki igazolja magának, hogy a buta robokutya az ő ötlete volt eredetileg. No meg mert én éppen masszív Charlie Chaplin és Buster Keaton filmnézésben vagyok, de azzal nem akarlak terhelni titeket, ebbe meg van épp elég burleszk. Zenének erre a napra egy kis Jazz, hogy felkészüljünk a kis bibsire (mondjuk Jazz A Saint Germain - ezen még Boris Vian számok is fellelhetőek fruschka).
Szerdán már meleg lesz az idő, szóval némi sétálgatás, biciklizés, focizás után hulla fáradtan egy kellemes utazás Gondry-val az álmok mezejére, azt hiszem ez lesz a legtökéletesebb. Aki még nem látta volna az Álom tudományát, annak csak annyit, hogy ez nem Malkovich, hanem egy örök gyermek/álmodozó agyába vezet. A naptárt mindenki külön figyelmébe én azt hiszem karácsonyra kaptam egy olyat a barátnőmtől (köszi megint kurva jó).
Hát nem is tudom, kezdek kicsit kifogyni az ötletekből, s lassan valami komolyat is be kéne dobni, de az igazán merészeket nem tudom, hogy hogyan tálaljam. A legegyszerűbb az ha belevágok a közepébe. Legyen Tarkovsky Solarisa (csalni nem ér, aki a remaket nézi, azt felnégyelik). Hogy miért? Hát mert istenről csinálni egy majdnem három órás filmet az… No szóval értitek (ha van időd akkor javaslom hozzá Lem azonos című könyvét, mely a film alapját szolgáltatta).
Pénteken nincs filmezés csak ha elolvassátok a Csáth Géza Ópiumját, meg a másikat is, ami a film címében még benne van. Végül is egy kis magyar film sem árt a héten. Ha ez nem jön be akkor a Taxidermivála cselekedjetek ugyan így (bár ebben az esetben aszem többet kell olvasni).
Szombaton egy kis megerőltetés. Egymás után a Dogville és a Manderlay. Nem vagyok egy hatalmas Trier rajongó, ha nem a Rigetről van szó, de ez a két alkotás, valami nagyon jó. Nem is tudom, hogy milyen mértékben lehet filmnek vagy mennyire inkább színháznak tekinteni, szóval döntsétek el ti (csak erős idegzetűeknek, s biztos vagyok benne, hogy nem lesztek jó hangulatban tőletek).
A pihenőnap a szórakozás napja, tudjátok még „Mr. Big” is megpihent, szóval nektek aztán kötelező (én egyébként lehet, hogy már hétvégén a Hajdú Napló segédszerkesztője leszek). Nos akkor családi vígjátéknak azért nem mondanám, de legalább két szabadon választott (csak hogy legyen egy kis hallgatói szak zsargon is a dologban) Kevin Smith jöhet akár mikor.
Nos akkor ennyit a hétre. Én megyek órára, ti meg legyetek jók. Pápá.
