(Luis Bunuel - Belle de Jour)
Séverine Serizy vagy éppen a Nap szépe, kinek hogy tetszik, egy gyönyörű nő, ki életét már rég sínen tudja. Hisz hős szerelmes férje, ki Hippokratész felesketett követője, a biztonságot, melyre egy első ránézésre magafajta nő vágyhat természetesen tökéletesen megadja. Ehhez képest valami nincsen rendben, de végülis mit is várhatnánk Buñueltől.
Kezdjük talán ott, hogy tökéletesebb színész, mint Catherine Deneuve el sem képzelhető a felvázolt szerepre. Folytassuk talán ott, hogy e apró felvezetéshez csapjuk hozzá az első jelenetet, melyben a leírt szerelmespár egy konflison halad keresztül egy erdőn, mely megáll, s a „kis szajhát”, a két hajtó ostorával dolgozni kezdi férje parancsára.
Persze ez csupán a fantázia. Valakinek, egészen pontosan Séverine fejében megfogalmazódó vágy, melyre úgy tűnik, hogy semmi esélye sincsen. Hogy miért? Egyfelől férje alkalmatlan játszótárs ilyen pajzán gondolatok véghezviteléhez, illetve a hölgy biológiai órája is számításba jöhet (de erről majd később).
Mielőtt elindulnánk a két „bejelentett” ösvényen nézzük meg egy kicsit alaposabban mi is foglaltatik a majdnem kereken 100 perces játékidőben. A központi szereplő tehát Séverine, ki először csupán fantáziájába menekül férje túlzott puhánysága (romantikus lénye, túlzott kedvessége stb.) elől, majd vágyait végül sokkal profánabb módon teljesíti be. Úgy, hogy egy bordély legkeresettebb „örömlányává” válik.
Itt talán néhány szót kellene szólni az e közben megjelenő különböző perverziókról, de ezt csupán tudjuk be 67-nek, s az ez idő tájt lejátszódó szexuális forradalomnak, illetve persze a szürrealizmus megbotránkoztatni vágyásának. Inkább koncentráljunk arra, hogy miért is történik mindez, azzal a feltevéssel, hogy csupán ez a vásznon látható legszebb pofika belsejében játszódik le (melyet az utolsó két jelenet talán igazol, talán nem).
Talán a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a hölgy csupán le akar számolni azon jellemvonásaival, melyek akadályozzák, hogy teljesen átadja magát a szeretett férfiúnak, s ezt e hosszas fantáziálással le is tudja. Persze az egész közben a „szeretlek”, olyan értelmezési tartományaiba hatol be, melyek ismét a korszellem irányába mutatnak. Hisz talán az kétségtelen, hogy Pierre Serizyt (Joel Sorel) tiszta szívvel és odaadással szereti, de hogy ez pontosan mit is jelent, akkor ha testét másokkal is megosztja csupán vágyai kiélése miatt, talán számomra megválaszolhatatlan.
Persze abban talán lehet némi igazság, hogy ha a biztonságot (mint racionális lény) megtalálja attól még kielégülésre (mint biológiai lény) szüksége van, s ha ez nem párosítható egy személyben… Itt talán szót ejthetünk a másik lehetőségről a film értelmezésével kapcsolatban, hisz a biológiai óra, mint a nő egyik hajtórugója (legalább is vélhetőleg) tökéletesen ül ezen a ponton.
De e konkrétum helyett időzzünk még inkább egy kicsit az erősen noir hatásokat felmutató fantáziáláson, mely úgy tűnik, hogy tökéletesen beteljesíti minden vágyát hősnőnknek. Hisz ha végighaladunk rajta, ahogy a végzet asszonya először hússá válik, majd a bűnöző szeretője lesz, s végül mindent feláldozva, vagy csupán megszégyenülve a magatehetetlen férj mellett találja meg helyét, az a zsánerébe tökéletesen belefér.
A szokásos kontextus persze itt kifordul (újra 67?), hisz a férfi helyett a nő kerül fókuszba (vagy csupán újra a szürrealizmus sokkol?), s az ő saját történetét (mégiscsak inkább 67!) ismerjük meg. Egy nőjét ki az új szelek hatására (ha itt még csupán fantáziába, ha úgy tetszik) saját útjára lép, s szakítva a hagyományokkal úgy éli életét, ahogy neki tetszik. Persze ettől függetlenül az idő eljár felette (csak úgy mint az akkori idealisták felett), s önmagában hordozza a bukást.
Nehéz lenne persze kategorikusan kijelenteni, hogy mit is közöl velünk Nap szépe kicsit lázadó, kicsit unatkozó, kicsit kalandozó személyisége, de valamit minden bizonnyal mindenkivel, ki leül és rászánja e filmtörténeti gyöngyszemre az időt. S ha valaki szeretne eljátszani a gondolattal, hogy mindez a Lost Highway első fejezete, ám legyen, olyan nagyot nem tévedhetünk.
