(Jean-Michel Jarre koncert Debrecenben)

Május 4. Star Wars nap, s idén Jean-Michel Jarre koncert Debrecenben. A jegyek már jó előre megvásárolva, hogy úgy ne járjak, mint novemberben a pestivel (na nem a jegy, hanem a pénz fogyott el), s mivel már nem is vagyok 10 év körüli, úgy tűnik minden összeállt, hogy a francia szintetizátor zsenivel töltsem az éjszakát.

Az hogy profin nyomták le az egészet talán említésre sem méltó egy több, mint 30 éve pályán lévő zenésztől, az viszont, hogy kis hazánkat választotta turné nyitányul, s ráadásul nem a fővárost, az már mindenképpen. Ehhez képest szomorú látvány volt a foghíjas sorok, de hát nem lehet minden tökéletes.

Mit lehet várni ilyenkor? Így utólag, s jó néhány koncert film megtekintése után okosabb az ember, de partnerem (no mondjuk én is) tátott szájjal figyelte a nyitó jelentet, hisz ahogy Jarre előtűnt a lézer miatt fantáziált űrhajóból, kezében a gitár-szintetizátorral az megadta az alaphangot.

Ezek után pedig csak szuperlatívuszok következhetnek, bár elfogult vagyok, de azt hiszem, hogy látványosabb koncerten életemben nem leszek. No persze nem minden a fények orgiája, mely majdnem tényleg az űrbe varázsolt, hisz ahogy a lézerek a gomolygó füstben cikáztak úgy nyíltak féregjáratok, feketelyukak, születtek galaxisok, csillagködök, s táncoltak a szemünk előtt, hogy a tátott száj még sokáig úgy maradjon.

Persze a zenéről se feledkezzünk meg, hisz ahogy csendültek fel az ismert témák (az Oxygeneről, az Equinoxeról, a Randez-Vousról, s persze a Magnetic Fieldsről, s még ki tudja hány kiváló albumról) a közönség, s a színpadon lévő négy férfi is úgy vadult be egyre jobban, igazi feszültséget (mármint Voltot) létrehozva az éterben, hogy minden egyes szőrszálam az égnek álljon.

Csúcspontot kiemelni talán kár, bár az Oxygene (persze, hogy a legismertebb téma) part 2 és 4 nagyot szólt, meg persze a lézerzongora is. De talán mindezen túl Jarre gitárzongoráján elkövetett zúzós gitár szólója tette fel igazán a pontot a bizonyos ’i’-re. Meg persze a lelkesedés, s a félelmetes energia, mely még ennyi idősen is árad belőle.

Talán csak annyit lehet mondani, hogy a tátott száj még haza felé is megmarad… (Ja igen zene jobbrább fentebb, meg a koncert itt egy kicsit lejebb.)