(Banco de Gaia - Last Train to Lhasa)
Úgy tűnik, hogy a tibeti események ténylegesen rejtve maradnak előlünk. Kína mára már szokásossá vált reakcióképp teljesen elzárt minden lehetséges médiumot. Ennek következtében nem marad számunkra más, mint a csendes tiltakozás. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindkét felet felszólítjuk, hogy mérsékelje magát, vagy magunkat hozzájuk hasonlítva próbálunk forradalmat kirobbantani.
Pár szóban azért összefoglalva tudjuk, hogy idén van az első nagy tibeti lázadásnak a 49. évfordulója, de talán a nyáron megrendezésre kerülő olimpia sokkal inkább tekinthető kiváltó oknak zavargásokkal kapcsolatban. Az időzítés mondhatni remek, hisz a már így is több helyről kritikával, s bojkottal illetett esemény szervezői, s a kínai kormány elgondolkozhat egy kicsit. Mondjuk már csak azon is, hogy Mr. Spielberg mégsem vállalta el a megnyitó ünnepség megrendezését. Bár ugye hozzá sem kell tennem, hogy ez a szocialista ország gazdasági ereje miatt nem lesz túl nagy kiterjedésű, s mind az EU, mind az OB a bojkott ellen van.
Én az ügy melletti elkötelezettségemet a Toby Marks által alapított formáció egyik albumának bemutatásával szeretném kifejezni. Az angol elektronikus zenében utazó bandáról tudhatjuk, hogy 1991-ben indult útjára, de az alapító tag már a kései hetvenes években próbálkozott különböző stílusokkal. Gyökerei a heavy metal színterén keresendők, ahol mint dobos próbálkozott. Ezek után a 80-as években Angliából Portugáliába költözött, s a keményebb műfaj felől a Beatles felé fordult. Utcazenészként tengette mindennap- jait, míg 89-ben rá nem talált az elektronikus zene lehetőségire.
Tehát a Banco de Gaia formáció, mint ambient dub kategorizálható be, mely ugyanúgy merít az arab és a távol-keleti dallamvilágokból, mint a reggae, rock vagy trance ritmusvilágából.
Az utolsó Lhasa-ba tartó vonat 1995-ben, egy sikeres felvett anyag (Maya 1994), illetve egy európai turné - a Transglobal Underground oldalán - után került hanghordozóra. A vonaton utazó számok közül kiemelendő az Amber című szerzemény, hisz ebben felismerhető a Kubrick 2001: A Space Odyssey-ból egy apró részlet (My god is full of stars…).
Maga az album egy techno és ambient zenemű, melyet kántálásszerű ének egészít ki, s teszi teljes egésszé. Így valósul meg a Gaia-ra egyébként is oly jellemző látomásos, elszállós, meditatív jellegű muzsika, mely tökéletesen vizionálja a mostani évtizedben elkészült Peking-Lhasa sínpárt. Ezt az eseményt tekinthetjük Tibet végleges kolonizálásának, hisz ezzel valósul meg a nagy vörös sárkány teljes felügyelete a kis hegyi országon.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom az albumot, s a Banco de Gaia egész munkásságát (főként egy számot Starstation Earth-t a Big Man Cy-ról), hisz roppant sokrétű muzsika. Nem csupán háttérzenének vagy otthoni tennivalóink aláfestő segédeszközének tudnám javasolni, hanem egy-két elmélyültebb zenebefogadásra is alkalmasnak tartom, mely során tényleges útikalauzként szolgálhat, mind befelé, mind a külső világba.
