(Anthony Burgess - Gépnarancs,

Stanley Kubrick - Mechanikus narancs)

Burgess regénye azt hiszem, minden későbbiekben elhangzó ellenvetésem ellenére, a kiválóan sikerült Stanley Kubrick film hatására került a kezembe. Első nekifutásra pár oldal után félretettem, hogy majd máskor, melyet betudok a szokatlan nyelvezetnek, s a rengeteg szláv szónak, melyek rettentően megnehezítik a „szórakozni” vágyók feladatát. Másodjára néhány oldal után viszont könnyedén vettem fel a fonalat, s hamar belerázódtam a kicsi elbeszélőnk, Alex történetébe. (A blogot rendszeresen olvasóktól elnézést a kis csalásért, de ezt kössétek ehhez)

A regény cselekménye nem túl bonyolult. Adott egy anti-utópia, melyben hősünk drúgjaival az önkifejezésnek csupán egy oldalát találja - esetleg kettőt - mégpedig az öreg ultra-erőszakot - illetve a régi digi-dugit. Természetesen a még 16 évet sem betöltött, agresszív, bár mégis a magas kultúrában járatos - főként a komoly zenében -, s meglepő intelligenciáról tanúbizonyságot tevő narrátorunk hamar a törvény kezére kerül. 2 évet húz le a rácsok mögött, ahonnan egy új lehetőség, a Ludovico-módszer - egy bizonyos átnevelő eljárás - önkénteseként kerül újra ki a jócskán megváltozott világba. S nem csupán a világ, de ő is új emberként, mondhatni a választás lehetőségtől teljesen megfosztott társadalmi katonaként kezdheti újra.

Még mielőtt teljesen felfedném a regény végkifejlettét, inkább elméláznék a mű legfontosabb kérdésfelvetésén. Mely ugye a fiatal „vezér” szabad akaratától való megvonásához kapcsolódik, vagyis milyen jogon játszik Istent az ember, s milyen jogon határozza meg a választást a jó és rossz roppant szubjektív ideái között. Természetesen semmi új nincs ebben, csupán a köntös az, mely teljesen új értelemben veti fel a kérdést. Hisz az eljárás talán Richard Condon A mandzsúriai jelöltben megismerhetett manipulációjára emlékeztet leginkább, ahol, mint akár most is megvalósítható veszélyként jelenik meg a teljes újraprogramozás.

Vagyis Burgess félelmét öntötte regényében, mely szerint a politikusok képesek gépekké degradálni bennünket, hogy a számukra/a többség számára elfogadható társadalmi rendbe beilleszkedjünk (s ezzel ter- mészetesen erősítsék pozíci- ójukat). S akár csak Orwell megrázó anti-utópiájában, mint birkák haladjunk a számunkra predesztinált úton.

E mellett természetesen a kiindulási lepusztult világ, illetve társadalom, mely teljesen átalakul lényegileg két év alatt (gondoljuk csak ennek legutóbbi itthoni aktualitására, a rend- szerváltás 1989-91-es lezaj- lására) is érdekes lehet az értő olvasó számára. Esetleg még az esztétikai ítéletek is édesen csenghetnek a könyvet forgató számára.

A celluloid szalag híveinek pedig ott van a közismert angol rendező dolgozata, mely szinte tökéletes vizuális megjelenítése a regénynek. Bár fél lábon álló alkotás csupán befejezésével, hisz elfelejti megemlíteni a végkövetkeztetést, s a cél előtti lépcsőfokon toporogva int búcsút a nézőnek.

Illetve elköveti a lehető legnagyobb hibát Alexszel kapcsolatban - melyet ellenvetésem ellenére sokan a film egyik legnagyobb jelenetének tartanak -, hisz az „Ének az esőben” magánprodukciója nekem sehogy sem fér bele egy a komolyzene iránt elkötelezett ember képébe. Nem az erőszak - mind fizikai, mind nemi - elkövetése, hanem a musical részlet éneklése okoz problémát számomra - mely bár értelmezhető lenne értékítéletként is tettei felé, de ez nem áll fenn, hisz az úgy imádott IX. szimfónia közben szintén kegyetlen képek jelennek meg fejében -, azaz teljesen idegennek érzem az ifjú szájából a közismert dalt.

Kubrick filmje tehát egy értelmezés a könyvhöz, mely kijelentés egyébként egész munkásságára értelmezhető. A jól összeválogatott alapanyagokat, mint zseniális mérnök rögzíti mozgóképre, mely átértelmezett történetek, már el vannak látva kamerájának plusz szűrőjével. Vagyis akár a Barry Lyndon, a Ragyogás, a Tágra zárt szemek és még folytathatnám, de végül is mind (két korai munkáját leszámítva: 1951 - Flaying Padre, 1955 - Killer”s Kiss) a már meglévő irodalmi alkotások illusztrációi, az elemeket összepakoló rendező értelmezésében.