(Spike Jonze - Being John Malkovich)
Mit lehet kezdeni egy irodaház 7 és feledik emeletével? Talán el lehetne rejteni egy átjárót, mely John Malkovich fejébe vezet, hogy 15 percen (ismerős idő intervallum nem?) keresztül akárki az érzékszerveivel tapasztalhassa meg azt, mit a saját testében már oly unalmasnak talál. Persze lehetne ez az örök élet kicsiny kapuja is, vagy a tényleges hírnév felé vezető út. De persze csa- varhatunk még néhányat a történeten, s akár utazási irodát is építhetünk a kínálkozó lehetőség köré, vagy egy bábjátékos kezébe is adhatjuk a lehetőséget. Ki tudja még valami jó is kisülhetne belőle.
Persze csak álmodhatok, hogy egy ilyen ötlet pont az én fejemből pattanna ki. Természetesen Kaufman első filmjéről van szó, mely tényleg nem mindennapi alaphangot ütött meg az azóta nagyon magasra szárnyaló pályán. A rendezés pedig a videó klip koronázatlan császára (már ha Chris Cunningham-et nem számoljuk) Spike Jonze kezébe kerül, mely úgy tűnik nagyszerű ötlet volt. Hogy mást ne mondjak talán elég a közel 100 különböző díjra való jelölést megemlíteni, de még jobb megnézni a filmet és tényleg belátni, hogy a szuperlatívuszok talán kevesek ide.
De miről is van szó? Nos a körvonalakba felfestett szinopszisba illesszük bele John Cusack nevét, mint a sikertelen bábjátékost, ki megtalálja a bizonyos titkos ajtót, Cameron Diazt, mint az ő feleségét, Catherine Keener-t, mint a másik vállalkozót a „nyaralás” bizniszben. Illetve természetesen vegyük ténynek Malkovich-ot, s költöztessünk bele jó pár embert 15 percre (lásd Andy Warhol). A történethez adjunk hozzá egy kusza szerelmi sokszöget, némi árulást, hűtlenséget, majd az említett örök élet receptjét.
Az egészet fűszerezzük meg a bábjátékos teljesen kézen fekvő reflexióival különböző metafizikai problémák köré csoportosítva (például ugye el is hangzik, hogy hol a testem, miközben én a fejében vagyok), majd ezt még kicsit fokozzuk egy ember a saját fejében tett kirándulással. Hisz a mű alapvető konfliktusa a bábjátékos és a bábja (mely ugye ebben az esetben élő személy) közötti ellentét, illetve az ehhez szorosan fűződő társadalomkritikai elem (hisz miért csak egy híres testben lehet művészetével elismert egy átlag ember).
Ezt még kiegészítik a szerelmi szálak, a házasság köteléke, a leszbikus kapcso- lat legvégső foka, illetve a szerelmi háromszög Malkovich testén keresztül (ugye a házaspár felváltva ugrik az üzlettársnak Malkovich-on keresztül - ennek a „szexuális aberrációnak” vajon mi lenne a latin neve?). És természetesen a már eddig is sokat emlegetett örök élet kulcsa.
Ugye tehát alapvetően morális problémákkal szembesülünk (s mint valami buddhista tanmesében a karma itt helyesen jár el, azaz a fogvatartó fogollyá lesz a végére). Melyek egyéni és társadalmi szinten is érvényesek. Vagy máshonnan megvilágítva, az emberi élet elidegenedésével állunk szembe, melyből a kivezető utat csak valami nagyon szürreális esemény nyithatja meg, ha már a humor elvesztette értelmét. S így varázsütésre a világunkban megjelenő jelenségek valóságosabbak, élvezetesebbek lesznek.
Még tovább facsarva talán szembesít minket vágyainkkal, mely a glamorá- mától csöpögő világunkban gyökered- zik, ha már úgy sem tudunk jobb szórakozást kitalálni, mint az ő életük kukkolása. Mely ráadásul abszolúte nem érdekes, sőt lehet még hétköz- napibb, mint a sajátunk (legalább is a filmben megjelenő). Akkor mégis miért? De persze válasz nincsen, csak annyi, - ha ezt lehet annak tekinteni - hogy az alagút rendeltetése nem ez.
Tehát egy nagyon sokrétű filmről van szó, s közel sem merítettem ki ezzel mindazt, mit akár apró részleteiben tartalmazhat. Szóval videó-, DVD-lejátszókat készíteni és a filmet valahonnan beszerezni, mert egy kellemes esti mozizást mindenképpen megér (ráadásul sokan biztos, hogy számtalanszor újra is nézik majd, ha még meg nem tették eddig több százszor).
