(Tim Burton - Rímbörtön,
avagy az Osztrigasrác mélabús halála)
Pacasrác, Vudulány, Sajtsrác, Múmiasrác, Dinnyefej és a címadó Osztrigasrác mindannyian Tim Burton világának újabb teremtményei, melyek most már magyar nyelven is elérhetőek. A verses kötet természetesen nem csak a Vincent (mely szintén saját rímbe szedett gondolatai) kapcsán köthető a leginkább rendezőnek tekinthető férfi munkásságához, hisz a könyv gazdag illusztráltságát is neki köszönhetjük. Lényegileg, hogy kicsit előre fussak, a költemények nem nyújtanak újat, csupán egy csokorba fogja Burton összes témáját, hisz ha pontokban szedjük a motívumokat itt és a filmek (vagy animációk kapcsán) a lista kísértetiesen azonosnak tűnik.
Kezdjük talán az elején. A versekben és rajzokban felbukkanó hősök egytől egyig tragikus groteszk alakok, kik bármire hajlandóak lennének, ha elfogadnák őket, a ként amik. Persze a világban számukra nincsen sehol sem hely, s ezért tragédiájuk már egzisztenciájukban benne rejlik. Az elkerülhetetlen vég ott lappang a gyermeki ártatlansággal megformált sorok mögött. S a gyermekverseknek tűnő felszín ide vagy oda, a vég elkerülhetetlen.
Az időpontok, a helyszínek is ismerősök lehetnek sok esetben, hisz Fantázia határán lavírozva folyton folyvást a karácsony és más a gyermekek számára (Burton számára) meghatározó ünnepeknél kötünk ki. A tudatos dekonstrukciója ezeknek (mint az Ollókezű Edwardban vagy a Karácsonyi lidércnyomásban) ha nem is nyíltan, de valahol ott lappang a háttérben.
Az illusztrációk pedig szinte elválaszthatatlanok (talán azok nélkül érdektelen is lenne a kötet) és pótolhatatlanok a versek mellől (mint, ahogy a Dinnyefejben megfogalmazódik is: „A kép mellékelve”). Tökéletesen kiegészítik, és teljessé teszik azokat, vagy időnként játékosságukat komorrá változtatják.
Talán a legfontosabb az egészben mégis a már említett infantilis volt (melyet Stern Gábor tökéletesen magyarosított), mely alapján, ha úgy tetszik Burton teljesen kitárulkozik, s a benne lakó gyermek játszóterére kalauzol el minket.
Kellemes szórakoztató olvasmány tehát (bár a könnyek nem biztos, hogy a kacagástól nedvesítették arcomat), melyet időnként leemelve a polcról biztosan kellemes pillanatokat okozhatunk magunknak. Teljes mértékben ajánlani tudom minden sötét, gyermek lelkű olvasómnak, hogy kalandozzon el Burtonnel egy picit.
