(Paul Michael Glaser - The Running Man)

A sci-fi, mint filmes műfaj időnként képes formailag bőven az elviselhetőség határa alatt teljesíteni, de mindettől függetlenül témájában az esetek legnagyobb többségében mégis képes valamit nyújtani. Schwarzenegger jó néhány inkább fiction, mint science alkotásban vette ki szerepét, s nem egy ezek közül hatalmas pályát futott be, rajongók sokaságát felvonultatva a filmnyelvileg nem feltétlen kielégítő alkotások mögé.

A menekülő ember is ebbe a sorba illeszthető, hisz Ben Richards (Schwarzenegger) „futását” elénk táró alkotás mind színészügyileg, mind képileg, mind történetileg inkább tűnik valami tákolmánynak, mint egy hatalmas óriásnak. Viszont a médiával kapcsolatos (bár elég profán) állításai valószínűleg a mai napig tarthatóak, hisz a filmben megnyilvánuló kritikai él, a manipuláció és az adjunk vért meg csöcsöket a nézetségért elv egy cseppet sem lett kisebb szelete a mai médiumoknak.

A keret nincsen túl bonyolítva, hisz a 2017-ben játszódó történet pár mondattal felvázolható: A világgazdaság romokban, a kormány félkatonai zónákat hoz létre az Államokban, s minden lehetőséget megragad, hogy az elnyomottak, azok is maradjanak. Ben egy katona, ki nem akar ártatlanok közzé lőni a parancs ellenére, s a tények meghamisításával mégis ő lesz a Bakersfield-i Mészáros. Természetesen a börtöntelep hősünket nem tarthatja falai között, de a szökés után nem sokkal újra rendőr kézre kerül, honnan pedig a televíziók képernyőjére, mint a legnépszerűbb show, A menekülő ember legújabb főszereplője, hogy végül leleplezze a hazug kormányt s médiát, miközben persze elnyeri a csinos latino szívét.

A műsor valahol a valóságshowk és az ókori gladiátor viadalok között helyezkedik el, mely egyébként a körülötte kialakuló virtuális térrel a szocializácó, a társas élet és a szórakozás legfőbb terepe. A menete egyszerű, egy körbezárt területen kell a menekülőnek végig jutnia, miközben az üldözők (kik azt tehetnek vele amit akarnak) megpróbálják ebben megakadályozni. Ez utóbbi kör olyan karakterek tudhat soraiban, mint Körfűrész (ki acélt is átvágó láncfűrészével keseríti a menekülők életét) vagy Tűzgolyó (lángszóró).

Persze az egész csupán színjáték, kenyér nélküli cirkusz a népnek, melyet a modern technika varázslatával befolyásolnak, meghamisítanak. Mindezt pedig azon nemes cél nevében, hogy az értelmetlen (s erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető) vérengzéssel más felé tereljék a lakosság figyelmét. Hisz míg nap-nap után patakokban folyó vér ömlik a televízióból a nappaliba, s hősök emelkednek ki mind a menekülők, mind az üldözők közül, addig kit érdekel, hogy se olaj, se kaja nem igazán jut a polgárokhoz el.

Alapvetően persze a film szörnyű. Mind narratívájában, mind kivitelezésében rengeteg buktató rejlik, de a sci-fi igazi szerelmeseinek ez nem okozhat gondot, hisz ki is várná el, hogy a 80 években forgatott alkotás vizuálisan ma is megállja a helyét, vagy esetleg van valaki, aki Kalifornia állam kormányzójától árnyalt karaktert vár, melyet hiba nélkül tökéletes beleéléssel hoz a vásznon? Ugye nem. Szóval pop-cornt, kólát elő bő másfélóra szórakozás következik.