(Emir Kusturica - Arizona Dream)
„Ez a film egy drámai kapcsolatról szól egy férfi és egy hal között. A férfi élet és halál között lebeg” - hangzik a mondat a film végén Goran Bregovic előadásában, mely talán tényleg a legtarthatóbb álláspont Kusturica alkotásával kapcsolatban. A filmhez persze ehhez képest jóval több kapaszkodón keresztül próbálhatunk közelebb férkőzni, bár sok sikerrel szinte egyetlen kísérletünk sem vezet. De még mielőtt ezeken végighaladnánk, nézzük mi is zajlik le a vásznon eszkimótól eszkimóig:
A kezdő képsorokban egy eszkimó hazaútját kísérhetjük figyelemmel a halászatból, majd némi közjáték után a hal egyik belső szerve, mint főhősünk Axel Blackmar (Jhonny Depp - The Libertine 2004, Dead Man 1995, Edward Scissorhand 1995) álma szétpukkan New York-kal a háttérben. Róla nagyon hamar megtudjuk, hogy szeret itt élni és halászni, illetve eszkimókról álmodozni, de sajnos privát paradicsomát megbolygatja egy régi ismerős érkezése, ki némi italozás után elrabolja és nagybátyja (Jerry Lewis, The King of Comedy 1982) szerető ölelésébe fuvarozza. Az események innen kezdenek érdekesen bonyolódni. Axel elég gyorsan bekerül Leo Sweetie vágyai és egy szerelmi háromszög közé, honnan úgy tűnik nincsen menekvés, hisz idővel belátja, hogy egyik oldalon sem tud helyt állni.
Maga a történet tehát egy több szálon futó sors drámának tűnik, melyből nem tud kitörni a mások elvárásai között vergődő Axel. Az eseményeket több szimbólum és néhány érdekes jelenetsor tarkítja. A legfontosabb ezek közül talán az eszkimók s a tőlük származó hal, mely végig „követi” a hősünk pályáját. Érdekes próbálkozás lenne ezt pontosan megfejteni, de rengeteg gondolatkísérlet után sem jutnánk sehova, az egyetlen esetleg helytálló értelmezési tartomány a halál szimbolika. Hisz ez az égen repülő hal leggyakrabban, mint távozó lélek jelenik meg. S ezzel a halál elfogadása, megértése, megjelenése egy ember életében lesz a központi téma.
Talán egyszerűbb, ha filmet a címe és a karakterek jelleme alapján közelítjük meg. Így talán egy másik, könnyen tartható álláspontot tudunk megfogalmazni, hisz szinte minden szereplő legfontosabb tulajdonságaként az álmodozást lehetne megemlíteni. Gondolok itt Axel-re, a Faye Dunaway (Don Juan de Marco 1995, Chinatown 1974) által megformált Elaine Stalker-re, esetleg a Vincent Gallo (Buffalo ’66) Paul Leger-ére, vagy Grace Stalker-re (Lili Taylor, High Fidelity 2000, Mystic Pizza 1988), kiknek álmaik vezérlik életüket. Így betekintést nyerhetünk abba a konfliktus rendszerbe, melyet az ő találkozásuk okoz, s ebben az értelemben Kusturica gyönyörűen megfest egy emberi portrét, önzéssel, szerelemmel, csalódással, meg nem értettséggel és beteljesüléssel, melyet talán egy művész személyével lehetne azonosítani.
Visszatérve a szimbolikára, megfoghatjuk az egészet a szereplők nevéből és egyéb mástól kölcsönvett részletekből, s így összeállíthatunk egy képet, melyben Kusturica, mint posztmodern mérnök jelenik meg, s semmi mást nem csinál csak ügyes munkával a rengeteg fejében lévő morzsából összegyúr valami "újat". Gondoljunk itt akár csak Hitchcock-ra (az eljátszott repülőgépes jelenet), Tarkovsky-ra (Stalker), vagy Csehov-ra („Ha a színpadon valahol egy puska lóg a falon, annak a darab folyamán el kell sülnie”). Ezen az úton eljuthatunk feltehetőleg ahhoz a térhez, mely teljesen kiüresedve nem képes már semmi másra csupán újra kontextusba helyezve, újrakonstruálni a múlt nagy pillanatait. Így persze könnyen mondhatjuk, hogy semmi mást nem 
kapunk csupán egy alkotói önkritikát, melyben súlyos csapásokat mér saját magára és az egész modern művészetre.
Persze továbbra is ott az utolsó dal (mely nem is biztos, hogy a tetőpontja a filmzenének, hisz Bregovic és Iggy Pop lenyűgöző munkát adtak ki kezeik közül, melybe azért minden bizonnyal Kusturica is beleszólt), mely talán értelmezi a filmet, vagy csupán a dalszövegben megfogalmazódó horizontot nyitja meg a néző szeme előtt. S ezt keresztezve a posztmodern olvasattal kaphatjuk meg egy új, élő és halott művészet képét a rendezőtől. Végezetül pedig álljon itt a teljes szöveg, mely talán megmagyaráz valamit, vagy talán semmit (de mindenesetre tökéletesen példázza, hogy mennyire is lehet fontos egy film értelmezésében a zene, melyről sokszor elfeledkezünk):
This is a film about a man and a fish
This is a film about dramatic relationship between man and fish
The man stands between life and death
The man thinks
The horse thinks
The sheep thinks
The cow thinks
The dog thinks
The fish doesn't think
The fish is mute, expressionless
The fish doesn't think because the fish knows everything
The fish knows everything
