Mozgókép, film, rövidfilm, videoklip. Feltéve, ha megközelíthető ez a műfaj úgy, mint egy „elérési útvonal”. A dolog persze elméletileg áll, de a gyakorlatban roppant mód megkér- dőjelezhető, hisz ha boncasztalunkra fek- tetjük rengeteg furcsaságot, vehetünk észre, mely talán teljes mértékben kifordítja a fenti sort a sarkköveiből. S így talán a zene csatornák ürességét is megtörjük, melyek csupán puszta „húsként” dobálják elénk mindenféle reflexió (már ha egy-egy díjkiosztót leszámolunk, melyet egyébként meg nem tekintenék e műfaj reális mércéjének) nélkül.
Ha azzal az állítással kezdem, hogy a mozgókép, mint műfaj alapvetően önmagával, önmagáért akar kifejezni valamit az tartható. Hisz egy film esetében a történet a képeken, a képekért jön létre, azaz a vizualitás lesz az elsődleges kifejezési forma. A legegyszerűbb talán ennek alátámasztására akármelyik némafilm a „hőskorból”, hisz nehezen lehetne egy Chaplin vagy egy Keaton filmet máshogy elhelyezni.
A videoklipek ehhez képest egy más műfajból érkezett produktumok aláfestéséül szolgálnak, melyek jobban kiemelik a dal hangulatát, mondanivalóját (lásd. Mark Romanek - Hurt). S leggyakrabban még az sem mondható el róluk, hogy a zenét próbálják meg a mozgókép nyelvére lefordítani (mint mondjuk egy könyv adaptációjánál). Persze ezekben az igazán ritka esetekben (lásd pl. Kondor Lajos Vajúját), könnyebb dolgunk van, hisz könnyedén mondhatjuk, hogy ebben az esetben a rendező egy kreatív spektogramról funkcionál.
Persze néha sokkal ötletesebb megnyil- vánulások is megjelennek a műfajon belül, hisz néha egy-egy igazi filmnek tekinthető alkotás is napvilágot lát, mely bizonyos értelemben visszakanyarodik a feljebb felállított definíció felé (lásd. Spike Jonze - Sabotage), s bár soha nem éri el azt, de legalább egyenértékűvé válik a zenével (nem alárendelt, hanem mellérendelt viszony alakul ki köztük).
Mint a fentiekből leszűrhető, nem egy könnyen körülhatárolható jelenségről beszélünk. Éppen ezért látom értelmét, hogy megpróbáljam egy nagyobb átfogó szeletét az olvasók elé tárni ennek a műfajnak, s ezzel tovább fejtegetni a fentebb felvázolt gondolatokat. A sorozat vezérfonalát, a fenti link mögött rejtőzködő kiadványok fogják adni (bár a rendezők nem feltétlenül abban sorrendben kapnak helyet, ahogy ott szerepelnek). Ízelítőbe addig pedig itt egy-egy videóklip, melyek előre jelzik a rendezőket és valamelyest fedik az izlésemet (a Másfél Varjúja pedig ráadás, hisz szerintem a legjobb magyar videoklip nyugodtan bele illeszthető e nagy nevek által adott sorba)
Másfél - Varjú (Kondor Lajos)
Aphex Twin - Come to Daddy (Chris Cunningham)
Chemical Brothers – Let Forever Be (Michel Gondry)
Beasti Boys - Sabotage (Spike Jonze)
Nick Cave & The Bad Seeds - Straight to you (Anton Corbijn)
Massive Attack - Karmacoma (Jonathan Glazer)
Jhonny Cash - Hurt (Mark Romanek)
Allanis Morissette - Ironic (Stephane Sednaoui)
