(A videoklip mágusai IV: Magyar fontról jelentem)

Videóklipes barangolásainkat a nemzetközi vizeken egy picikét felfüggesztve (már csak a vízumhiány miatt) hazai vizeken evezget- hetünk egy kicsit. Persze nem változik semmi, hisz mint hamarosan kiderül, a kis ország- unk könnyedén felveszi a versenyt a nagyvi- lággal e iparágban. Jó pár remek videóklip következik, reményeim szerint mindenki legnagyobb örömére (természetesen néhány gondolattal róluk), a hazai felhozatalból, de ahelyett, hogy össze vissza beszélnék, lássuk inkább az alkotásokat.

Ha eddig elhanyagoltam az olyan videóklipeket, melyek nem élőszereplős megoldásokkal operálnak (és itt az animációkra gondolok), akkor csupán ezért tettem:

Másfél - Crow

Gondolom nem kell túl sokat beszélnem, a már egyszer-kétszer körbejárt videó sémáról, mely tökéletes összhangot teremt a zenével, illetve ezzel vizualizálja is azt (lásd a Gondry rendezte The Hardest Button-t - White Stripes). Mindettől függetlenül e mellett nem mehetek el csak úgy szó nélkül, s ez nem hiszem, hogy csupán a zene miatti elfogultságomból fakad. De inkább döntsétek el ti.

Remélem egy ideje már senkinek sem kell Yonderboi-t bemutatni. Érdekes dolog ez, mármint, hogy az utolsó albumáig valahogy nem érzett rá a magyar média, a közönség. Réteg zene volt csupán, miközben külföldön (tőlünk nyugatabbra) épp sikeres „kalandozásokon” vett részt, s hódításai tartósak maradtak. Azt hiszem a vízválasztó esemény, mely után sokan sírnak, hogy olyan keveset koncertezik itthon, a valamelyik NCIS sorozatba való debütálás volt. De mielőtt túlságosan elmélyülnék Yonderboi karrierjében lássunk egy klipet:

Yonderboi - Were You Thinking of Me

Az egész jól kivehető Hitchcock parafrázis, mely ugye egy kis fantáziálásba van beleoltva, egy tipikus történet mesélő alkotás, mely minden tekintetben nyugodtan versenybe szállhatna akármelyik hasonló nyugati klippel. Hisz nagyon jó technikai repertoárt vonultat fel, melyet nem öncélúan, hanem a filmnyelvi megoldások érdekében hasznosít, hogy így egy kerek egészet hozzon létre, mely új tartományokat nyit a zene értelmezésében.

Kezdhetnénk talán ott, hogy Zagar Balázs és csapat is Yonderboi felívelő pályáján mozog már évek óta (szintén valami NCIS-es szereplés). Majd folytathatjuk ott, hogy ja Zagar a másik formációnak is tagja. A zenei világ talán éppen ezért nem áll olyan messze ifj. Fogarasi László elképzeléseitől. De inkább halljuk, lássuk is ezt:

Zagar - Bossa Astoria

Kezdjük talán ott, hogy ma már nem csupán lemezlovasokról hanem vj-kről is beszélhetünk. Gondolom mindenki látott már koncerten, partyban, buliban a zenekar mögé, vagy éppen akárhova vetített képeket, videókat. A jelenség nem új keletű, s azt hiszem nem is értelmetlen, egy ilyen plusszal megcsavarni egy koncert élményt. A Bossa Astoria ennek a tökéletes példája. Ha jól végig gondolom ezt akár élőben is nyugodtan össze pakolhatta volna egy tehetségesebb vj. Minden esetre a klip átgondoltságát jól jelzi, annak egyértelmű zenéhez szerkesztettsége, retro érzülete. Bár talán nem túl eredeti elképzelés, inkább kézenfekvő (bár lehet az ilyenek felmutatása az igazán nehéz) a zenekart összemosni a zene tárgyával (mely egyébként természetesen formailag tökéletesen sikerült).

Ha a zeneileg eddig kijelölt úton haladunk tovább azt hiszem nem is következhetne más, mint Animáék 40 évvel ezelőttről szóló alkotása.

Anima Sound System - 68

A klipről egyébként sokat nem érdemes beszélni, elmondható rá az, mi az előbbi alkotásra, bár az a nyugodtság, amit áraszt magából szinte utánozhatatlan. Illetve talán még annyi, hogy nagyon jól vannak elkeverve a különböző videók, hogy mégis csak rejt magában némi értéket. (Bár lehet elfogultságom beszél csupán, hisz igazán nemes eszmét ölel magához, s próbál - nagyjából sikeresen - költőivé tenni.

Egy az eddigiekhez képest friss formáció következik, melyet azt hiszem szintén nem nagyon kell bemutatnom. Azért talán annyi, hogy az egyértelműen Miles Davist példaképének tekintő Barabás Lőrincz élőben valami olyasmit művel a közönséggel, hogy az leírhatatlan. De jelen pillanatban nem ennek a tárgyalása a feladatom.

Barabás Lőrinc Eklktrick - Famous

A klip egy tipikus alapesetet vesz, azaz a zenekar előadja a számot, az alkotás világa pedig pont eddig tart. Nem lép át semmilyen határt, csupán megörökíti, hogyan keltik életre a zenét. Ami rögtön feltűnő, hogy rettentően jó szemmel van megáldva ki a képeket készített és összevágta (bár lehet ez nem egy embert takar). Tehát a beállításokkal való játék, valami olyat tesz hozzá, a nagyon egyszerű alapötlethez, hogy pillanatok alatt elhiszem, hogy a zene tényleg így áll össze.

Egy újabb animációs klip következik, mely naív rajzos technikájával, olyan könnyedén lopta be a szívembe magát (s gondolom ezzel nem vagyok egyedül), hogy szinte kihagyhatatlannak éreztem a hazai palettáról.

Magashegyi Underground – Szeplős Váll

A klip iszonyatosan sok utalását (Beetlejuice-tól, az Ördögűzőig)inkább hagyjuk, hisz ezek elég egyértelműek. Inkább ejtsünk szót a csodálatos történetvezetésről, mely nem is feltétlenül fedi azt amire gondolok, de az egész folytonossága és kreativitása zseniális végeredménybe torkollik. (Itt akkor egy ici-pici kitérővel csupán említést tennék egy nagyon friss klipről, melyet az a Gróf Balázs jegyez, aki a Pesti Estben valamikor a Butapestet készítette).

Így a vége felé közeledve a magyar zenei élet talán két legfontosabb, (mármint számomra) mára talán kissé megfáradt jelenségét veszem elől. Először egy olyan „nóta”, mely nélkül nincs Quimby koncert finálé:

Quimby - Bordély Boogie

A videóklip körül-belül olyan beteg, mint akkoriban ők (talán nem is Kiss Tibi a lényeg, hanem Líviusz). Az egész szürreális volta és helyszíne adja a kapcsolatot a zenével, de talán a Bachália lenne a legmegfelelőbb szó, mely tényleg kapcsolatot teremt mind a két alkotással. Egyébként egy ismerősöm mostanában osztotta meg velem, hogy szerinte (legjobb tudomása szerint) a Quimby a dugni és dugva lenni (vonatozz középen) szleng kifejezése a new yorki melegek körében.

Fiatalságom nagy kedvence, kik ebben a formában érzésem szerint már nem sokáig lesznek közöttünk. Mindenesetre a következő videóban benne van minden, amit érdemes róluk tudni.

Kispál és a Borz - Homlokom Hozzád Nyomom

Remélem nem kell túl hosszan ecsetelnem, hogy miért is fordítja ki alapjaiból a zenét a hozzá rendelt kép anyag. A gyönyörű szerelmes szám (már amennyire Lovasitól ez lehetséges, vagy érted…), semmivé foszlik a mozgókép mögött, és annyi irónia, cinizmus, részegség süt le róla, amennyi egy-egy Lovasi grimaszban felfedezhető. A klip minimalista volta pedig tovább mesél az előadókról, kik valószínűleg soha nem számítottak ilyesmire, ami ma van körülöttük.

És akkor egy kis ráadás, hogy a cím is világossá váljon (hallgasd végig!)

Terézanya csapjad

Aki nem ismerné, annak elárulom, hogy egy feldolgozásról van szó, méghozzá a Pendulum Tarantula című számának zseniális átirata. A videóklip, kapcsán pedig szintén Gondry-ra kell vissza utalnom (La Tour de Pise), bár itt sokkal viccesebb és direktebb a mozgóképre történő átírás.

S hogy negatív példával is szolgáljak:

Ámokfutók – Szomorú Szamuráj

Azt hiszem ennyi alkotás után beláthatjuk, hogy semmivel nem vagyunk elmaradva e „művészeti” ágban a nagyvilágtól, s nagyon remek és ötletes alkotások kerülnek ki hazánkból is. Nem szeretném túl hosszan áradozva életetni azért a hazai termész, csak örülnék neki, ha nektek is tetszene az én nagyon szubjektív válogatásom.