Colere

(Jean Michel Jarre – Oxygen)

Nos olyan izgatottság fogott el, mikor a kezembe vehettem végre Jean Michel Jarre 2007-ben piacra dobott dupla (egy dvd, egy cd) nem is tudom mijét. A szemlélődés után végre egy gyermek karácsonyi ajándék iránt tanúsított mohóságával estem neki a csomagolásnak, majd áhítattá átszellemült viselkedésem finomságra kényszerített. A döntés nehéz volt, hogy a 3D szemüvegekkel essek e neki a kalandnak, vagy kezdjem csak a hanganyaggal, mely már önmagában is annyiszor bűvölt el a régi lemezjátszó hangfalaiból.

Jean Michel Jarre-ról egyébként, amit érdemes tudni mind a Wikipédián (magyarul), mind saját oldalán (angol/francia) megtalálható. Legyen most itt annyi elég a zenésszel most ismerkedőknek, hogy lényegileg a most egyetemista korosztály szüleinek volt az „új” zene megtestesítője. Az Oxygen eredetileg pedig 1976-ban debütált, mint Jarre első albuma, bár ezelőtt, mint filmes és színházi zeneszerző már komponált. Viszont, ez lesz az az album, mely meghozza számára a világhírnevet és megalapozza további sikereit egészen napjainkig.

Visszatérve a kezdeti dilemmára, először az újra kevert hanganyagot gyűrtem le, mint szellemi táplálékot. S a szőr újra felállt a hátamon. Megbor- zongottam, s mintha megint először hallgatnám a már jól ismert dallamokat. Hát igen, bő 30 év ide, vagy oda, a zene még mindig az űrbe röpít. Hiába Hubble és a NASA más kütyüi, ezt az élményt még a „valóság” sem képes felülmúlni. Persze ez nem meglepetés annak, aki van olyan szerencsés, hogy hallotta már az albumot. A hangzás természetesen tökéletes, panasz nem lehet rá, bár majd kíváncsian várom, hogy ha haza jutok, hogy fog szólni a sok.kevés hangfal szetten.

Az igazi meglepetés igazából még ezek előtt fogadott, hisz amint sikeresen regisztráltam, egy a kiadványhoz tartozó weblapon találtam magam, hol minden nyálcsorgatásra késztető kedveskedés közül mazsolázhat az ember. Zenék, videók, képek és egy fórum, ahol kérdezgetni lehet a mestertől. Kedves és egyértelműen rajongó barát húzás, ami (lehet csak számomra) kissé váratlanul ért, de annál hálásabb vagyok érte.

Ezek után került be a gépbe a dvd, mely beolvasás alatt már a tokban megbújó két 3D-s szemüvegben kuksoltunk a tv előtt. A kezdeti csalódottság szempillantások alatt szertefoszlott, ahogy ténylegesen kirajzolódott a nappaliban a koncert tere. Mely alapvetően említést érdemel, hisz a rengeteg eszköz (melyet egy jó fél oldalon keresztül sorolnak a tokban megbújó kis füzetecskében), egyszerre teremti meg egy sci-fi-be illő laboratórium közegét, illetve az egésznek van valamilyen retro hatása (mint mondjuk Zsoldos Péter regényéből forgatott 4 részes filmsorozatnak, bár az ugye már csak a dátum miatt is az).

A variációk felett inkább nem török pálcát, de tény és való, hogy kevésbé tetszettek, s időnként nem is igazán oda illőknek éreztem őket. A koncert után következő extrák viszont élményszámba mentek. Nem is a szokásos „így készül”, hanem a hangszer bemutató túra, mely egyszerűen zseniális. Az ezeket követő videók pedig, hol még inkább érvényesül a 3D-s technika egyszerűen lenyűgözők s fantasztikusak.

S azt hiszem ennyi elég is, hogy elégedett csettintéssel kerüljön ki már elsőre a lejátszóból, s alig várjam, hogy haza jussak majd a jövő héten, s a rendes televíziómon a már emlegetett eszközökkel újra végig csodálhassam a kép- és hanganyagot.

+ Így készült
+ Jean Michel Jarre hangszerbemutatója
+ 3D-s videómontázs