(avagy egy rövidke szelet Mickey Rourke pályafutásából)
Mivel lassan elérkezik az a pillanat, hogy a hazai mozik is műsorukra tűzik Darren Aronofsky legújabb filmjét, úgy gondolom, hogy itt az ideje számot vetni a mostanra díjat-díjra halmozó főhős eddigi karrierjével. Talán kicsit önkényesen ehhez három filmet választottam, melyek még minden bizonnyal a mélyrepülés előtt készültek.
Valamikor a 80-as években kezdünk, egy olyan filmmel, mely vitathatatlanul a legjobb alakítása Rourkenak. Majd pár évet ugorva az időben, egy érdekes neo noir alkotás következik, aztán pedig a 90-es évek elejéről egy még könnyedebb produkció, mely talán már nem az igazi, de mindenképpen kiérdemli a helyét ebben az áttekintésben.
Tehát olyan filmekkel a háta mögött, mint a 9 és 1/2 hét, a Törzsvendég és A sárkány éve vállal el egy szerepet Alan Parker filmjében az Angyalszívben, mely a kritikusok egybehangzó és az én szerény véleményem szerint is a legkimagaslóbb színészi teljesítménye pankrátorunknak. A produkció színvonalát tovább emeli Robert de Niro jelenléte, ki tökéletesen hozza a titokzatos megbízót.
Mostanság egy sci-fi, mely tv antenna rengeteggel jelentkezik be a nézőnek kissé talán anakronistának hathat. Hol vagyunk már attól, hogy a klasszikus ágas-bogas házdíszek világát vizionáló alkotókat komolyan tudjuk venni. Manapság már a televíziózás „étkező” tányérjai sem igazán díszelegnek az épülteken. Mindent elborított a kábelek rengetege, de ez lényegileg csupán formai kérdés, s nem tartalmi.
Reiner Wenger (Jürgen Vogel) alias Herr Wenger tanár. Egy német középiskolának tanári karának legüdébb színfoltja. Autójában munkába menet Ramones bömböl, mint ahogy trikóján is az együttes neve áll. Természetesen e mentalitás nem csupán a külsőségekben mutatkozik meg, hanem személyisége is messze áll egy, a munkakörétől elvárható formától. Talán ezek után nem is kérdéses, hogy imádják a diákok, csüngenek minden szaván.
Séverine Serizy vagy éppen a Nap szépe, kinek hogy tetszik, egy gyönyörű nő, ki életét már rég sínen tudja. Hisz hős szerelmes férje, ki Hippokratész felesketett követője, a biztonságot, melyre egy első ránézésre magafajta nő vágyhat természetesen tökéletesen megadja. Ehhez képest valami nincsen rendben, de végülis mit is várhatnánk Buñueltől.
„Martin McDonagh a kortárs dráma csodagyereke.” Olvasható szinte mindenütt, ahol a név valamilyen kontextusban felbuk- kan. Darabjai párhuzamosan futnak London színházaiban, első filmes kalandozása rögtön Oscarig repítette. Első nagyjátékfilmjét itthon csupán a fordítók tudták tönkretenni (Erőszakik)..jpg)
A francia rajzfilmeket gondolom nem sokaknak kell bemutatni, ha más nem az Idő urai szinte mindenkinek beugrik, s azután egy egész világ tárulkozik ki az ember előtt. Ezzel együtt természetesen a képregényeik sem utolsók, ha nem is az amerikai szuperhős divatot követik, s talán nem is ugyan annak a korosztálynak, rétegnek szólnak. A Persepolis mindkét művészeti forrásnak kiváló példája (bár a képregényt még kézben nem fogtam, csupán neten nézegettem részleteket belőle, de a rajztechnikája nem igazán tér el a filmétől), s mind a mellett, hogy rettentően mulatságos, egy olyan világba vezeti a nézőt/olvasót, mely talán eddig valahol a látóterem perifériáján helyezkedett el.
Cronenberg már a 70-es években megalapozza a bio-horror műfaját, s aztán a 80-as években a tökélyre fejleszti azt. 1980-ban viszont egy másik alkotó kalandozásai is nyomot hagynak a zsáner könyvében, méghozzá nem is akármilyet. Hisz mint ahogy a kanadai rendezőnél is megtapasztalhatja a lelkes filmnéző, hogy sokkal többről van szó, mint némi gyomorfogató hatásvadászat. A mélyben olyan kérdések lappanganak, melyek hosszas diskurzusok alapját képezhetik. 
Adott egy felől egy orosz milliárdos, futballstadionnal meg minden kellékkel, hogy a mostani angol divatra hivatkozzak. Van még egy őshonos ingatlanos, ki szinte megkerülhetetlen a piacon, ő tudja, hogy kinek, mikor és hogyan kell a zsebét kibélelni. Aztán ott van a Vad banda, kik tudják is, hogy mi van, meg nem is, de azt minden képen elmondhatják magukról, hogy ott voltak. Közel sem végezetül, de ott a saját halálhírét felröppentő (kiesett egy jachtról részegen belőve, csak stílusosan) rock sztár, mert nélküle nem mozoghatna semmi.