(Tim Burton - Frankenweenie)
Amíg minden lelkes Tim Burton rajongó elepedve várja a Frankenweenie egész estés változatát, addig is vessük pillantásunkat az 1984-ben készült (még Walt Disney), német expresszionizmust idéző rövid filmre. Nagy örömére mindenkinek a film végre valahára elérhető DVD-n, hisz a mostanában piacra dobott Karácsonyi lidércnyomás extra lemezén a Vincenttel együtt helyet kapott.
A történet roppant egyszerű. A kisfiú, kit Victor Frankenstein-nek (Barret Oliver) hívnak, kutyája, Sparky egy autó által kerül a másvilágra, de kis hősünk egy tanítási órán megtudja, hogy elektromossággal új élet adható. A szörny (legalábbis a környék szerint) viszont annak ellenére, hogy békés jószágnak bizonyul újra halálát leli (egy véletlen folytán, bár ehhez a szomszédok hozzá segítenek). De persze egy jó Disney produkcióhoz méltón a Happy End nem maradhat el.
Pacasrác, Vudulány, Sajtsrác, Múmiasrác, Dinnyefej és a címadó Osztrigasrác mindannyian Tim Burton világának újabb teremtményei, melyek most már magyar nyelven is elérhetőek. A verses kötet természetesen nem csak a Vincent (mely szintén saját rímbe szedett gondolatai) kapcsán köthető a leginkább rendezőnek tekinthető férfi munkásságához, hisz a könyv gazdag illusztráltságát is neki köszönhetjük. Lényegileg, hogy kicsit előre fussak, a költemények nem nyújtanak újat, csupán egy csokorba fogja Burton összes témáját, hisz ha pontokban szedjük a motívumokat itt és a filmek (vagy animációk kapcsán) a lista kísértetiesen azonosnak tűnik.
Nos Jeffrey Goins barátom kedvéért, hogy ne érezze úgy, hogy nem foglalkozok az irodalom mélyebb köreivel is itt az első 5-ös az irodalom nagyágúiról. Ez a lista kivétel nélkül 20. századi írókat jelöl meg (igen az én értelmezésben Proust is az), egy-egy könyvvel, melyek nagy hatást gyakoroltak rám. Holnap jön a top20 második fele is, hogy ne maradjatok könnyebb irodalom nélkül sem, addig is jó olvasást nektek.
A hölgy hülye volt és kiesett az ablakon, persze nem nyúlnak hozzá a földön pedig már csak egy tárgy, bár lehet, hogy tévedek. Ehhez - mármint, hogy hozzányúljanak - kell valamilyen furcsa mentalitás. Azt hiszem igen, a furcsa a legjobb szó Gigor Attila több díjat is bezsebelt filmjére. Szokatlan ma itthon, hogy egy zsánerfilm képes ilyen eredményeket elérni. Nem akarok persze azon keseregni, hogy milyen sznobizmus (és dekadencia) uralkodott el kishazánkban és lényegileg Európában a filmes berkeken belül, de azért mégis.
Nagyon úgy tűnik, hogy Scarlett Johansson lett Allen legújabb múzsája, hisz ha azt vesszük, hogy a legutóbbi öt filmje közül 3-ban (2-ben fő) szerepet kapott, akkor ez talán kétségtelen. A szőke hölgynél viszont meglepőbb, hogy a háttérben - emlékeim szerint először - egy város bontakozik ki, mely nem Manhattan (hisz eddig akárhol forgatott Allen abból úgy is New York e része lett). Illetve furcsa talán még, hogy a klarinétot spanyol gitárra cserélte.
A kamera nyugodtan megáll és eltelik a Duna kékjével. A fodrozódó vízfelszín csillogásával megnyugtat, s a csendbe burkolózó pillanatot sokáig nem is töri meg semmi. Mundruczó Kornél filmje valahogy így kezdődik (lega- lább is emlékeim szerint). Majd egy kürt és véget ér minden, a folyó történetének apró fejezetének meséje elkezdődik. Egy szerelemi történetről van szó, mely eleve kudarcra ítéltetett, hisz Mihail (Lajkó Félix) és Fauna (Tóth Orsolya) testvérek, s még az önkéntes száműzetéssel sem kerülhetik el sorsukat. 