(Pan Nalin - Samsara)
Talán néhány tisztában vannak azzal, hogy az indiai (és ehhez közeli) filmgyártás nem csupán a Rushdie által is bemutatott Booly- wood-val kezdődik és ér véget. A legjobb bizonyíték erre talán Pan Nalin munkássága. Az indiai rendező két legismertebb filmje hazánkban is elért, s valami olyan káprá- zatos élményt nyújtott, melyet nehéz vissza- adni.
A Samsara lesz az talán, mely a két alkotás közül a könnyebben befogadható, a nélkül, hogy mélyebb ismereteink lennének a Budd- hizmusról, az indiai mitológiáról. Hisz a „misztikus szerelmi történet” falai közzé rejtett mondanivaló, talán könnyebben érthető, mint a Virág völgyében hasonló keretek között felvázolt indiai mitológia. Bár nehéz lenne megmondani, hogy az európai gyökerekkel rendelkező filmművészeten edződött szemek, valójában hogyan is reagálnak arra az igen különös filmnyelvre, mely a Samsara képkockáin előbukkannak.
De mielőtt túlságosan eltérnék eredeti célomtól, lássuk inkább a Samsara-t (A lélek körforgása). A film egy fiatal szerzetes egyik életének röpke epizódja, melyben a megvilágosodáshoz vezető út egy furcsa fejezetével ismerkedhetünk meg. Tashi (Shawn Ku, kinek ez idáig ez az egyetlen alakítása, de rendezőként és íróként több filmet is jegyez) tehát éppen egy „lépcsőfokot” lépett a dogmatikus Buddhizmus képzeletbeli lépcsőjén. De hosszú utazásából visszatérve azt veszi észre, hogy testi vágyai nem apadtak, sőt egyre erőteljesen törnek rá.