(Robert Merle – Derrière la vitre)
1968. március 22. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a májusban-júniusban lezajló francia eseményekről, talán ide kell visszanyúlni. S ehhez mi is lenne alkalmasabb, mint az ebben az időszakban a Sorbonne-on (pontosabban a Nanterre-ben, ahol az említett intézmény fakultása volt található) tanító Merle regénye (aki egyébként már 40 éve úszik az egyetem tengerén), az Üvegfal mögött. Bár rögtön hozzá is kell tennem, hogy a mű eredetileg nem akart több lenni, mint a diákok mindennapjait bemutató történet. S mondhatjuk, hogy igazából nem is lett, hisz csupán 140 hallgató számára változott meg valami azon az éjszakán, mikor elfoglalták az igazgatóság tornyát.
Némelyek szerint a baloldal egy forradalmat szalasztott el, mások szerint viszont semmi ilyesmiről nem beszélhetünk a párizsi események kapcsán. Mindenesetre Nanterre-ben kezdődött az egész, a modern egyetemi épületek és a bevándorlók által lakott barakk város kontrasztja között. Már csak azért is, hisz a tanári kar egy része (a filozófusok közt a fenomenológia „követői”, a szociológia és a pszichológia tanszék néhány oktatója) az újítás híveként mutatkozik. Ezek a tanárok kapják először kézhez a diákok követeléseit.
Egy olyan felsőoktatásbeli reformot fogalmaznak meg, mely az ő probléma- megoldó képességüket, intellektusukat, gondolkodásukat mérné, s nem egy lexikális tudásra kérdez rá. Persze ez már rögtön magában rejti, hogy az egyetem azon szeletét támadja, mely egyértelműen alkalmazkodik a fogyasztói társadalom kívánalmaihoz, s ebből kifolyólag magát azt is elveti. Ezek után történnek meg a március 22-ei események, melyek először csak néhány fegyelmi eljáráshoz vezetnek, majd később az egész kihelyezett bölcsésztudományi kar bezárásához (pont negyven éve május 2-án). A többi pedig már történelem.